Rólam
Emberek és élettörténetek, kultúrák és szokások, tájak és színek, mindaz, amit megmutat a felszín és amit elrejt a mély. Ezekből sosem lehet elég.
A közlekedés- és területfejlesztés területén elkövetett néhány évnyi munkásságom után az irodai mindennapok világát egy nomád életmódra cseréltem. A 2015-ben kezdődő, három hónaposra tervezett közép-ázsiai kirándulásom három évesre sikerült és már köze sem volt ehhez a térséghez: két év szárazföldi és egy év csendes-óceáni hajós felfedezés és önkéntes munkák után visszatértem Európába. De nem sok víz folyt le a Dunán és szakmailag és lelkileg is felkészülve újra visszaléptem a komfortzónámba. Eddig ezt is egész jól viselem…
A cél
A kíváncsiság hajt. Ez talán a legerősebb indok, a megismerés és felfedezés öröme a cél maga. A többi úgyis jön magától. Alapvetően magamnak gyűjtöm az élményeket, de mostantól ezeket megpróbálom számodra is átélhetővé tenni.
Hova? Tovább!
A módszer az utóbbi időben egy kicsit unortodox: nincs retúrjegy, nincs körút. Ha már Iránban vagy, miért fizetnél az időddel és a pénzeddel a visszaútért? Különösen, ha még nem látogattál el Közép-Ázsia dubajába, a türkmén Asgabatba! Nekem nem volt egyszerű, de a Közel-Keletről még mindig könnyebb ezt bevállalni, mint Közép-Európából… Na jó, de onnan hova…? Csakis tovább! Az évszázadokon át elfeledett Közép-Ázsia még csak ott kezdődik… Ez csak egy példa arra, hogy ha nem visszafelé haladva lépdesek át országhatárokon, akkor előbb-utóbb elég messze jutok.
A kivitelezés
Alapvetően ez sem bonyolult: nem tervezek világkörüli utat, sem minél több országban felbukkanni. De pénzem is leginkább arra elég, hogy néhány vízumot, esetleg repülőjegyet beszerezzek – ha nagyon szükséges. A közlekedést megoldom földön és vízen, a szállást helyi önkéntes vendéglátóknál, önkéntes munkát ajánló szervezeteknél, ritkábban turistaszálláson, éjszakai vonaton, vagy a saját sátramban. Alkalomadtán szálló, vagy vendégház is szóba jöhet, néha kell is, vagy nincs másra mód.
A jövő
Amint megtörtént, azt is boldogan elmesélem.